LEGIO X GEMINA PANNONIA
A tizedik Gemina légió története A hetedik, nyolcadik és kilencedik légióval együtt a tizedik a legrégebbi császárkori légiók közé tartozik. Julius Caesarral együtt harcoltak Kr.e. 58-ban Gallia meghódításakor. A hadvezér megemlíti a tizedik légiót Ariovistus germán fejedelemmel vívott összecsapásáról szóló feljegyzéseiben is, melyben Caesar leszögezi, hogy ezt az egységet mindig is abszolút megbízhatónak tartotta. A tizedik légió katonái megemlítésre kerülnek a nerviusok elleni ütközetről szóló leírásban (Kr.e. 57.), itt többek között az ő hősiességüknek köszönhetően nyerték meg a csatát; Kr.e. 55. nyarán Britannia inváziójánál, ahol a légió jelvényhordozója hősies szerepet játszott, valamint Gergovia ostrománál Kr.e. 52-ben. A katonák ezeken kívül még számos összecsapásban vehettek részt. Valószínűleg a tizedik légió mellékneve ekkor az Equestris (lovas) volt, mivel Caesar leírja, miként foglalkoztatta a katonákat lovasokként is. A polgárháborúban Pompeius ellen harcoltak Hispániában, az ilerdai csatában (Kr.e. 49. nyarán). 48 tavaszán az egység katonái Dyrrhachiumnál szolgáltak. Jelen voltak a pharsalusi csatában (Kr. e. 48. augusztus 9.) és bár a csata után visszaküldték a katonákat Itáliába leszerelni, még 46-ban részt vettek Caesar afrikai hadjáratában is. Végül a tizedik légió részt vett a mundai csatában (Kr. e. 45. március 17.). A visszaúton a veteránok földet kaptak Narbo Martius környékén, Gallia déli részén. Kr. e. 44 március 15-én Caesart meggyilkolták és kirobbant az újabb polgárháború. Kezdetben Caesar unokaöccse és fogadott fia, Octavianus részt követelt magának a Caesar-hívek vezetőségében, majd Marcus Antoniussal és Lepidussal (a második triumvirátus) megtámadták a merénylőket, Brutust és Cassiust. Eközben Lepidus Kr. e. 44/43 telén újjáalakította a tizedik Equestris légiót. Kr. e. 42-ben az újjáalakult Tizedik harcolt a philippi csatában a triumvirek mellett, ahol Brutus és Cassius seregei vereséget szenvedtek. A győzelem után a tizedik légió veteránjait az észak-itáliai Cremonában telepítették le. A Tizediket ezután keletre küldték, ahol részt vett Marcus Antonius párthusok elleni hadjáratában és Armenia inváziójában (Kr. e. 36-34). Ezekben az években Octavianus és Marcus Antonius viszonya megromlott, mely a balvégzetű actiumi csatában csúcsosodott ki, ahol Octavianus győzedelmeskedett. A tizedik légió azon egységek között volt, akik megadták magukat a birodalom új egyeduralkodójának. Octavianus Pátrában telepítette le a veteránokat. Azonban a Tizedik fellázadt, minek következtében büntetést kapott: elveszítette tekintélyes Equestris melléknevét. Más légiók veteránjaival feltöltötték az egységet és ettől kezdve X Geminának hívták („Iker” légió). Octavianus, most már mint Augustus császár, a Tizediket Hispania Tarraconensisbe, Petavoniumba küldte (ma Rosinos de Vidriales, Spanyolország). -1-
TOVÁBB